Háder László felelős szerkesztő (1935 - 2015)

Háder László kétszer - 1965-től 1966-ig, majd 1976-tól 1990 -ig volt az Üst felelős szerkesztője. A köztes időszakban is a lap újságíró munkatársa és fotóriportere volt.  A dunaújvárosi közgyűlés 2004-ben a már nyugalomban lévő Háder Lászlónak adományozta Dunaújváros Aranytoll Díját. A sajtónapi ünnepség kitüntetettje több mint három évtizedes újságírói, szerkesztői tevékenységéért érdemelte az Aranytollat: Háder László a városalapítókat követve érkezett a városba az ötvenes évek derekán, a vasműben, munkásként folytatta középiskolás éveiben felfedezett szenvedélyét, az újságírást. Előbb az Ifjúmunkás című lap, majd 1965-től az Üst felelős szerkesztője lett. Munkássága alatt a lap ötször kapott Nívódíjat, s négyszer Elismerő Oklevelet a Magyar Újságírók Országos Szövetségétől, az üzemi lapok versenyében. Mint az Aranytoll Díj átadásakor, a köszöntőben elhangzott: ennél is fontosabb, hogy Háder László már-már legendás műhelyt teremtett. Az ifjabb nemzedék tőle tanulhatta meg a szakma alapjait, s azt a két legfontosabb alapelvet, amely ma is meg kell hogy határozza az újságíró munkáját: pontosság és hitelesség.

Háder László és felesége 2009. december 24-én ünnepelte az ötvenedik házassági évfordulójukat.

(Forrás: Dunaújváros Online Hírek, 2004. március 15.)

Egy újabb írógép kopog már az égi szerkesztőségben: július 1-én elhunyt Háder László, lapunk elődje, az Üst egykori felelős szerkesztője.

A vasműben a villamosjavító üzem volt az első munkahelye, de az újságírás már diákkorában is érdekelte. Villanymotor-tekercselő fiatal munkásból lett először a lap munkatársa, majd 1965-től felelős szerkesztője. Két és fél évtizeden át az ő nevéhez kötődött az Üst, úgy is, mint színvonalas üzemi lap, úgy is, mint utánpótlást nevelő szakmai műhely. Vezetése alatt az újság számos alkalommal elnyerte a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Nívódíját és Elismerő Oklevelét. Háder László szakmai munkájáért 1985-ben miniszteri kitüntetésben részesült, 2004-ben pedig Dunaújváros közgyűlése – a helyi sajtómunkások felterjesztése nyomán – Dunaújváros Aranytoll Díját adományozta a már nyugdíjas újságírónak. Két fontos szakmai alapelve a pontosság és a hitelesség volt, de emberségből és segítőkészségből is jelesre vizsgázott a szerkesztőségi mindennapok megmérettetésein. 

Hamvait július 14-én, délelőtt 10 órakor helyezik örök nyugalomra a dunaújvárosi temetőben.

Emlékmorzsák

Nyolcvankilencben, egy szeptemberi reggelen találkoztunk először, amikor húszéves, zöldfülű gyakornokként az első munkanapomon beléptem a szerkesztőségbe. Rám pillantott a nyomdai lapterv paksamétája mögül, majd így szólt: „Jobb lett volna, ha fiú jön ide, ennyi vas közé… Na mindegy, remélem, magával is tudunk kezdeni valamit.” Másnap, szinte még hajnalban, védőköpenybe bújtatott, sisakot nyomott a fejembe, és elindultunk egész napos körutunkra, ismerkedni a Gyárral. Az összes létező üzemet, pincét, műhelyt és csarnokot bejártuk, mindenkinek bemutatott, akivel dolgom lesz a jövőben. Délutánra már sajgott a lábam, zúgott a fejem a rengeteg információtól, s bevallom, kicsit félelmetes is volt a por, a zaj, a rengeteg ismeretlen ember, a sok hatalmas, dübörgő-szikrázó berendezés. A harmadik napon a szerkesztőségben elmagyarázott mindent, amit az újságcsinálás műhelytitkaiból átadásra érdemesnek gondolt, a nap végén aztán rám nézett, és megkérdezte: 
„Na, hogy döntött kisszívem, marad?” Igen, maradok, motyogtam bátortalanul. 
És maradtam… Köszönöm, Laci bácsi!

Sz. I.

(Forrás: Dunaferr Magazin)